XIV. {A hó szíve - 1. Dermedés}
2018. december 30., vasárnap 03:52 • Hana0 komment
Ahoy, Nyuszók!
Hogy kellően elegendő olvasmánnyal hagyjalak itt benneteket, a vizsgaidőszak végéig - január 23-ig el leszek párologva innen -, idepakolom nektek A hó szívének prológusát és az első fejezetét. Ne aggódjatok, majd valamikor, ha lesz rá időm, kicsit rendszerezve lesznek a posztok, de attól tartok, ha most nem teszem ki, akkor el is felejtem. XD 

Nem is húzom tovább az időt, de előre szólok, hogy kicsit kemény menet lesz - azért is, mert a történetekhez nincsen humorérzékem, srry -, nem egy kellemes történet ez, de remélem nem riasztok el vele senkit. :3 

Boldog új évet mindenkinek, 2019-ben találkozunk! ;)

Jó olvasást, és hagyjatok nyomot

Felnézek az égre ✴⋆

Címkék:


XIII. {Zúzmaralángok - 2. A köd arca}
2018. december 29., szombat 14:24 • Hana0 komment
Ahoy, Nyuszók!
Meg is hoztam a mai napon a második fejezetet, természetesen nem hagyhattam ki ezt sem némi utólagos átírással megint belenyúltam a szövegbe. :D Bár még szerintem így sem tökéletes, de valahogy magamnak sosem tudok megfelelni. 

Nem is húzom az időt tovább, jó olvasást! :3


Felnézek az égre ✴⋆

Címkék:


XII. {Zúzmaralángok - 1. A nyílvessző hangja}
14:06 • Hana7 komment
Ahoy, Nyuszók!
Nos, tökéletes ellentmondás a mai nap, mondtam, hogy nem akarom egyszerre felnyomni az összes két részt, de mivel most még marhára ráérek - végül is, csak 4-én lesz az első vizsgám, amire semmit nem tanultam XD - most inkább felpakolom az első két fejezetet. Észrevettem utólag úgy is néhány logikai szöszmöszt, amit ki kell javítanom, úgyhogy most megint átnézve friss húsként tálalom! :D
most most most

Valamint kibővítettem a leírásokat is, csak mert agyamra ment a településföldrajz idén. 

Jó olvasást! :3

Felnézek az égre ✴⋆

Címkék:


XI. {Zúzmaralángok - Előhang}
11:10 • Hana4 komment
Ahoy, Nyuszók!
Akik már régebb óta is követnek, tudják, hogy van egy történetem, egy másik blogon, ami a Zúzmaralángokra hallgat. Nos, mivel úgy érzem, hogy a jövőben egyre kevesebb időm lesz több blogot is üzemeltetni, na meg úgy megszerettem ezt a helyet, hogy átköltöztetem azt a nagyszabású történetemet is. Kicsit, na jó, nagyon bánom, hogy el kell onnan költöznöm, sok kedves emlék köt oda, és sok-sok támogató kommentet is hagytatok nekem. De remélem ezt a helyet is életben tartja a történetem. 
Nem ígérek villámgyors átköltözést, elvégre tizenöt fejezetig jutottam, meg most egyszerre feleslegesnek tartom az összeset idepakolni. Úgyhogy a türelmeteket kérem azoknak, akik esetleg már olvasták, de ígérem, igyekszem. :D 

Most pedig itt is van a Prológus! Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után, legyen az , vagy rossz komment, én szívesen fogadom, mert így tudok fejlődni. Nem is húzom az időt, jó olvasást! :3


Felnézek az égre ✴⋆

Címkék:


X. {Lángok voltunk, hamuvá lettünk}
2018. december 26., szerda 06:24 • Hana2 komment
Ahoy, Nyuszók!

Ezt a novellát még régen írtam a Penna kihívására, és meg is nyertem. Ám igazán röstellem, de nem tudtam vállalni a vendégírói feladatot, teljesen elhalmozódtam más teendőkkel. Ám még most is nagyon örülök annak, hogy neveztem és meg is nyertem. Azt kell, hogy mondjam, ezt a novellát tartom az eddigi legértelmesebb rövid alkotásomnak. Éljen az önbizalom! 

Meghatározott gondolatok - Gyakorlati feladat - Pennát a kézbe!
3. kategória
Helyszín: kilátó
Kulcsszó: gyertyaláng
Történet: búcsúzás
Szerző: Hana (régi nevén Moro)
Cím: Lángok voltunk, hamuvá lettünk


Felnézek az égre ✴⋆

Címkék: , ,


IX. {Bloggerkarácsony - Elfeledett testek}
2018. december 23., vasárnap 15:19 • Hana2 komment
Ahoy, Nyuszók!
Itt is vagyok egy különleges novellával, amit a Lyla és Giger féle Bloggerkarácsony alkalmával írtam. Ez életem legelső ilyen bloggerkarácsonyos részvétele, és gőzöm nem volt róla, hogy mégis milyen novellát kéne írni. Oké, hogy az én húzottam, KaDó egy normális novellát kért, dee akkor most annak karácsonyosnak kéne lennie? Mondjuk nem akartam depiset írni, de még így is eléggé melankólikusra sikerült, de ez már csak ilyen. Nagyon igyekeztem nem sablonosat írni. Meg, ha úgy vesszük, kipróbáltam magam a sci-fi világában. Nem sok sikerrel.

A karaktereket kicsit sablonosnak érzem, meg nem sikerültek olyan hű-de-badassra, de még ez az a kategória, ahol nem állok neki újraírni. XD

Nem akartam túlhúzni, de mégis viszonylag hosszú novella lett. Remélem tetszik majd az irományom annak is, akinek készült. :3



Felnézek az égre ✴⋆

Címkék: , , ,


VIII. {Amikor elmúlik a tél - Egy}
2018. december 19., szerda 04:59 • Hana0 komment
Ahoy, Nyuszók!
Itt is vagyok, és nem akármivel: egy történettel! Juhúúú! Igazából ez sem mai gyerek, egészen pontosan 2014 november 11. óta várja azt, hogy megírjam. khm. De mindezek ellenére a személyes kedvencem. Nem egy Jane Austin, nem egy Dickens, ártatlan és csak a szórakoztatás kedvéért írom. Nem bír nagy cselekménnyel sem, nincsennek benne nagy horderejű hősök, csupán két gyermek felcseperedését követhetitek nyomon. Karakterrajzok terén nekem ez gyakorlás. De remélem nektek is tetszeni fog a történetük. ^^

U.i.: Akik már a régi blogon találkoztak ezzel a történettel, azok is nyugodtan átfutthatják, elég sok helyen átolvastam és javítottam is benne jó sokat. Valamint több helyen módosítottam a cselekményt, és a leírásokat is, ahol hiányosnak éreztem. =^-^=

Jó olvasást! :3



Felnézek az égre ✴⋆

VII. {Bang Bang}
2018. december 13., csütörtök 10:07 • Hana0 komment
Ahoy, Nyuszók!
Amikor önmagunk ellen fordulunk, akkor bizony sokszor szörnyű dolgokra vagyunk képesek, aminek a legvégén bizony ott van az öngyilkosság. Az öngyilkosság kérdése nagyon összetett és nem is az a célom ezzel a bejegyzéssel, hogy megváltó gondolatokkal bombázzalak benneteket. Nem is vagyok pszichológus. De azt az egyet tudom, hogy az a világ legelkeseredettebb, legmagányosabb embere, aki elveszi önmagától az életet. És itt természetesen nem a kamikazékra vagy a terroristákra gondolok. Mert mi is a magány? Amikor már nem látjuk értelmét annak hogy éljünk, mert a létezésünket is teljesen feleslegesnek érezzük. Ez a teljes magány, ezt fogalmazta meg így egy nagyon jól az orosz művészettörténet tanárom. És, ha már az oroszoknál tartok, az orosz mitológia azt mondja: hogy a világ mozaikokból áll, és mindenkinek meg van benne a maga helye, és ha eltűnnénk, akkor egy kitölthetetlen és pótolhatatlan űr jönne létre. Szóval mindegyikünk létezésének meg van az oka, mi másért születtünk volna meg? Csak az a baj, erre az okra baromi nehéz rájönni. 

Szóval eme vidító - éljen a Hana-féle motivációs beszéd O.O - bevezetést követően rákanyarodnék a lényegre. Ugyanis egy novellát hoztam, pontosabban egy songfic-et, az egyik kedvenc együttesemtől, ami helyettem is megadja azt a motivációs szöveget, amit én nem tudok magamból spontán elmondani. Hiába na, néha érzelmi zokni tudok lenni. De, hogy ne untassalak benneteket, és ne rontsam tovább magamról a képet, inkább álljon is előttetek ez a rövid novella! ^^

Felnézek az égre ✴⋆

Címkék: ,